Pikéthy Tibor Szombathelyen

(2012-05-30)

Kisfaludi Pikéthy Tibor váci zeneszerző és orgonaművész 1947-ben Szombathelyen is töltötte szabadságát, és a tervek szerint 1947 júliusában a ferences templom déli szentmiséjén játszott. Az eseményről 1947. július 19-én beszámolt a Nyugati Kis Újság és a Váci Napló is.  A két tudósítás Pikéthy Tibor Vác Város Levéltárában őrzött emlékkönyvében is fennmaradt.  

Újabb ajándék Vác Város Levéltárának

(2012-05-19)

 

Vác Város Levéltárának egykori munkatársa, Csuhaj Krisztián, több helytörténeti kiadványt, nyomtatványt, köztük a Váci Fonógyár Rt. 1940-ben kibocsátott részvényét ajándékozta levéltárunknak. Köszönjük!

Az rt. igazgatóságának tagja volt dr. Karay-Krakker Kálmán, Vác egykori polgármestere is.

Politikusok május 1-jei beszédei

(2012-05-07)

  1. Rákosi Mátyás beszéde, 1953 2. Kádár János beszéde 1957. május 1-én (részlet) 3. A '64-es május 1. 4. Kádár majálisai '81-'85 5. Kádár János nyilatkozata, 1987.05.01.  

Éljen Május 1-je! – Vác Város Levéltárának nagy képes történelmi seregszemléje (1947–1989)

(2012-05-07)

  A képes történelmi seregszemle, ill. a politikusok május 1-jei beszédei megtekinthetők a linkekre kattintva.   Május első napjának jelentései – történeti áttekintés   A keltáknál az istennő násza keretében a májusfa-állítás napja. A 15. századtól: a májusfa-állítás napja. A házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, máshol májfának nevezik. 1561 óta Franciaországban május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét, mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz. 1817-ben Robert Owen gyártulajdonos közzéteszi a munkások követelését: a napi 10–16 órás munkaidő nyolc órásra csökkentése, azaz „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, eight hours recreation, eight hours rest). 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A tüntetés véres összecsapásban végződik. 1890 óta: a II. Internacionálé határozata alapján – a chicagói tüntetés 4. évfordulóján – országos felvonulást hirdettek. 1890. Az első május 1-jei felvonulás Magyarországon. 1891. A II. Internacionálé hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánította május 1-jét (Labour Day, International Workers’ Day). 1919. május 1. – A munka ünnepe. 1945-től munkaszüneti nap Magyarországon. 1961 óta: a Törvény Napja (Law Day) az USA-ban és Kanadában. A katolikus egyháznál: Munkás Szent József, a munkások védőszentjének napja. Hawai: május 1-jén ünneplik a lei, a nyakba akasztott virágfüzér napját.  

*

  Akik átélték a szocializmus évtizedeit, minden bizonnyal úgy is emlékezhetnek a május 1-jei ünnepségekre, a felvonulásokra és a majálisokra, melyek a boldog fiatalságukat idézik vissza. Mások az 1945–1948 utáni új hatalom, a demokráciát felváltó kommunista diktatúra megnyilvánulásaként élhették át e napokat, vettek részt kényszerűségből ezeken az ünnepségeken, melyeknek csak a rossz emléke maradt meg bennük. Akárhogyan is volt, és akárhogyan is viszonyulnak az átélők az egykori seregszemlékhez, a május 1-jei ünnepségek 1945-től a politika színtereivé váltak, és csak látszólag szóltak az emberekről, ahogy akkoriban nevezték, a munkás-paraszt, majd az értelmiség szövetségéről. A május 1-jei ünnepségek – március 21., április 4., november 7. stb. – ünnepségekkel együtt a demonstráció napjai voltak, melynek célja az volt, hogy megmutassa a fennálló rendszer hatalmát és örökkévalóságát. 1945-től – Rákosi Mátyás hazatérte után – a kommunista párt politikai terepe lett a május 1-jei ünnepség. Az első „szabad” május 1-jei ünnepség célja is már a Magyar Kommunista Párt befolyásának a növelése volt. A fő jelszó pedig az: „Éljen Rákosi Mátyás!” lett. A felvonulásokon legtöbbször a nemzetközi baloldali munkásmozgalom képviselőinek – Marx, Engels, Lenin, Sztálin – portréja mellett Rákosi Mátyás arcképét vitték. És elő-előfordult a „nemzetköziek” közül Vorosilov marsall, Dimitrov, Enver Hodzsa, Maurice Thorez, és a magyarok közül József Attila, Kossuth, Petőfi, Táncsics, Gerő Ernő, Révai József, Rajk László, Szakasits Árpád, Tildy Zoltán, Veres Péter, Dobi István, azaz az éppen aktuális példaképek, illetve politikai szereplők arcképe is. 1949 után május 1. a „békeharc”, a demonstratív felvonulások és (Budapesten) a katonai díszszemlék napja, „a dolgozók győzelmének örömünnepe” és a gyárak, üzemek, intézmények seregszemléje lett. 1950-től: Sztálin volt a példakép, „a világ dolgozóinak bölcs tanítója, a béke lángeszű vezére, a legyőzhetetlen béketábor vezetője” szerepében. Ugyanakkor Rákosi Mátyás „népünk bölcs vezére”-ként jelent meg. 1950 és 1953 között ütemes tapssal köszöntötték Rákosi megjelenését a rendezvényeken. Új jelszavak és rigmusok születtek: „Éljen Sztálin, nagy vezérünk, (szabadságot hozott nékünk)”, „Rákosi a mi vezérünk (ezért boldog egész népünk!)”, „Senkivel sem cserélünk, (Rákosi a vezérünk!)” A május 1-jei ünnepségek jellemző építménye volt a korszakban mindvégig a párt- és állami, illetve tanácsi vezetők és a szónokok részére megépített erődítményszerű tribün. Az itt bemutatott képekből is kitűnik ugyanakkor, hogy a vállalati vezetők (egy része) már nem a tribünről nézte végig az ünnepséget, hanem részt vett a menetben, annak élén haladt. 1988–1989-ig tartották meg az egységes politikai koreográfia alapján a május 1-jei seregszemléket. Ezeket mindig megelőzték a vállalati, intézményi ünnepségek, melyeken kitüntetéseket és pénzjutalmakat adtak át a dolgozóknak. Vácott a felvonulások után ki-ki vagy a szabadban, a Cifrakertben, a Ligetben, később a rendezett Duna-parton, vagy a „tehetősebb” vállalatok a saját sporttelepükön rendeztek majálist, ahol bőven folyt a (Kinizsi, Kőbányai) sör, lehetett sósperecet, valamint virslit mustárral enni. A gyerekek hajóhintázhattak, ringlispílezhettek, kakasnyalókát és pattogatott kukoricát ehettek, és Bambit ihattak rá. A 70-es, 80-as években persze már nagyobb és más volt a választék. A politikai célú felvonulós-demonstrációs május 1-jék korszaka véget ért a szocialista rendszer felbomlásával. Vácott 1988-ban volt az utolsó felvonulásos május 1-jei ünnepség. 1989-ben még az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára mondott beszédet a Duna-parti nagygyűlésen, de a váciak már több, „szabadon választható” program közül válogathattak: meghallgathatták Komár Lászlót, egy countryegyüttest és Kovács Katit. A kötöttárugyár pedig engedményes vásárt tartott. A majális utcabállal zárult. Micsoda idők! Mintha minden a természetesség és a spontaneitás felé haladt volna! A képek nemcsak politikai tükröt tartanak elénk, hanem számos más részletet is elárulnak: hogyan változott a városkép, a divat, milyen munka- és közlekedési eszközöket, gyártmányokat vonultattak fel, milyen vállalatok és intézmények működtek akkoriban. Vagyis egyfajta képes korrajzot adnak e képek. De nem utolsósorban ki-ki keresheti önmagát, hozzátartozóját vagy ismerősét e képeken. A képek forrása: Czuczor Albertné, Keresztúri Gyula, Szabóné Nánási Vera, Tóth István és Vác Város Levéltárának fényképgyűjteménye. A képek keletkezésének idejét sokszor csak megbecsülni tudtuk. Ha valaki erre és más egyéb körülményre vonatkozó konkrét adatokat tud közölni, szívesen vesszük. Technikai okok miatt megkésve tudjuk közzétenni a május 1-jére készített áttekintő anyagunkat. De talán még most is érdemes lesz végignézi negyven év ünnepségeiről készített felvételeket